Újra Itthon

Ma 10 óra után már itthon is voltunk. A tegnapi napunk:
Nagyon féltem az éjszakától, de szerencsére Gergő simán aludt (na jó kisebb cicikereséssel) egész éjszaka, reggel felkeltettük 6 előtt, hogy még utoljára ihasson. Szerintem Én sokkal nehezebben viseltem ezt az egészet, Gergő simán bírta kaja és innivaló nélkül egészen 11 :05 ig mert hogy akkor vitték el a műtétre. Ja igen azt érdemes megemlítenem, hogy minden gyerek kap jóval műtét előtt  nyugtató kúpot, nahát mondanom se kell hogy már a kúpot sem volt egyszerű beadni, aztán az hogy ez nyugtató kúp volt-e, mert az én gyerekem rendesen felpörgött tőle, mondjuk ez mondták, hogy valakiből ezt váltja ki. A műtét kb 1,5 órás volt, jól sikerült, minden rendben zajlott. Gergő miután kihozták 1,5-2 órát kellett feküdjön infúzió bekötve, és miután kapott fájdalom csillapítót el is aludt (h addig mit szenvedtünk inkább nem részletezem). Ébredés után már felvehettem és ez őt megnyugtatta visszaaludt rajtam. Ekkor jött az altató orvos, aki meglepő módon (az előző naphoz képest) nagyon aranyos és rendes volt elmondta, hogy miután felkel ihat vizet vagy kórházi teát, és utána ha nem hányja ki kaphat cicit is, ha ez elég neki akkor ennyi, ha nem és nem hányja ki akkor később még vacsorázhat. Hát minden jól ment és Gergőnek estére étvágya is lett. Este is viszonylag jól aludt (ezt magamról nem mondhatom el, de ezt majd később) Reggel is jó volt a hangulata, és miután kicserélték a kötést már haza is engedtek minket. A kórházról: Ugyan Heim Pál-nak hívják meg sem közelíti az Üllői úti kórházat, Gergő kapott egy kis rácsos ágyat és abba lehetett, Nekem meg egy széken kívül mást nem bírtak biztosítani, nahát ezért nem aludtam...Az szóba se jöhetett hogy kapjunk egy nagy ágyat..áááá. Emberi szempontból: Mind a nővérek mint az orvosok kompenzálják a kórház hiányosságait. Talán már említettem, hogy a kezelő orvosunk azon kívül, h egy nyugodt, rendes ember, rettenetesen lelkiismeretes, és ugyan még csak szakorvos jelölt mégis maximálisan megbíztam benne. Aztán ott van az egyik főorvos, akivel együtt műtötte a mi orvosunkkal Gergőt és most az átkötözésen is ott volt, figyelte mi a helyzet és Ő IS!!! elmagyarázott mindent. Nekem nagyon sokat jelent az, h nem úgy kell kihúzni az információt az orvosokból, h mi a helyzet, hanem automatikusan érthetően elmagyarázzák h mi van volt, és mit kell tenni. Aztán ugye ott vannak a nővérek, akik szintén lelkiismeretesek, megtesznek azért mindent h a kis páciensek a lehető legkevesebbet szenvedjenek és ők is megpróbálnak választ adni a kérdéseinkre....
Nos összességében örülök, h túl vagyunk ezen aztán csak remélem h a gyógyulás is zökkenő mentesen fog telni....