Újra Itthon

Ma 10 óra után már itthon is voltunk. A tegnapi napunk:
Nagyon féltem az éjszakától, de szerencsére Gergő simán aludt (na jó kisebb cicikereséssel) egész éjszaka, reggel felkeltettük 6 előtt, hogy még utoljára ihasson. Szerintem Én sokkal nehezebben viseltem ezt az egészet, Gergő simán bírta kaja és innivaló nélkül egészen 11 :05 ig mert hogy akkor vitték el a műtétre. Ja igen azt érdemes megemlítenem, hogy minden gyerek kap jóval műtét előtt  nyugtató kúpot, nahát mondanom se kell hogy már a kúpot sem volt egyszerű beadni, aztán az hogy ez nyugtató kúp volt-e, mert az én gyerekem rendesen felpörgött tőle, mondjuk ez mondták, hogy valakiből ezt váltja ki. A műtét kb 1,5 órás volt, jól sikerült, minden rendben zajlott. Gergő miután kihozták 1,5-2 órát kellett feküdjön infúzió bekötve, és miután kapott fájdalom csillapítót el is aludt (h addig mit szenvedtünk inkább nem részletezem). Ébredés után már felvehettem és ez őt megnyugtatta visszaaludt rajtam. Ekkor jött az altató orvos, aki meglepő módon (az előző naphoz képest) nagyon aranyos és rendes volt elmondta, hogy miután felkel ihat vizet vagy kórházi teát, és utána ha nem hányja ki kaphat cicit is, ha ez elég neki akkor ennyi, ha nem és nem hányja ki akkor később még vacsorázhat. Hát minden jól ment és Gergőnek estére étvágya is lett. Este is viszonylag jól aludt (ezt magamról nem mondhatom el, de ezt majd később) Reggel is jó volt a hangulata, és miután kicserélték a kötést már haza is engedtek minket. A kórházról: Ugyan Heim Pál-nak hívják meg sem közelíti az Üllői úti kórházat, Gergő kapott egy kis rácsos ágyat és abba lehetett, Nekem meg egy széken kívül mást nem bírtak biztosítani, nahát ezért nem aludtam...Az szóba se jöhetett hogy kapjunk egy nagy ágyat..áááá. Emberi szempontból: Mind a nővérek mint az orvosok kompenzálják a kórház hiányosságait. Talán már említettem, hogy a kezelő orvosunk azon kívül, h egy nyugodt, rendes ember, rettenetesen lelkiismeretes, és ugyan még csak szakorvos jelölt mégis maximálisan megbíztam benne. Aztán ott van az egyik főorvos, akivel együtt műtötte a mi orvosunkkal Gergőt és most az átkötözésen is ott volt, figyelte mi a helyzet és Ő IS!!! elmagyarázott mindent. Nekem nagyon sokat jelent az, h nem úgy kell kihúzni az információt az orvosokból, h mi a helyzet, hanem automatikusan érthetően elmagyarázzák h mi van volt, és mit kell tenni. Aztán ugye ott vannak a nővérek, akik szintén lelkiismeretesek, megtesznek azért mindent h a kis páciensek a lehető legkevesebbet szenvedjenek és ők is megpróbálnak választ adni a kérdéseinkre....
Nos összességében örülök, h túl vagyunk ezen aztán csak remélem h a gyógyulás is zökkenő mentesen fog telni....

Aneszteziológia

Mai napon  ( a műtét előtt ) aneszteziológushoz kellett menni, aki, mielőtt holnap elaltatja a gyerekem, megvizsgálta (és bírálta). Gergő persze hozta a formáját és amíg a váróterembe tök jól el volt, úgy amikor behívtak minket ordított, mint a sakál....Persze a "kedves" doktornőnek egyből meg lett a véleménye a gyerekről (meg rólunk). Először az asszisztens fel vette az adatokat (addig Krisz ki ment a Gergővel) majd jött a vizsgálat, ami csak hallgatásból, meg egy kis nyomkodásból állt, de ugye Geri ezt sem jól tűrte, mire a dokinő azt mondja nekünk: "Adják oda nekem egy hétre, majd Én megnevelem" Na itt majdnem padlót fogtam, majd közölte, hogy ma éjféltől nem ehet a gyerek, majd 6 után nem is ihat semmit a műtétig.... Mondom neki, h Ő még cicizik éjszaka, azzal mi legyen? Erre Ő: Hát egy 2 évesnek nem kell már szopiznia, meg egyébként, az sem szabad." 
Az egy dolog, hogy van igazság abban amit mond, már mint h éjjelre nem kéne már az a szopi, de h jön Ő ahhoz h olyan hangnemben ahogy előadta magát, kioktasson. Most mit szűrjön le az ember? Minek dolgozik egy olyan helyen , ahol gyerekek vannak, ha nem bírja a gyereksírást. Minek, ha egy csepp empátiával nem viseltetik sem a gyerek iránt, sem az amúgy tiszta ideg szülő iránt.....
Már rettegek az előttünk álló éjszakától, meg attól, hogy vészeli át azt az időt éhen, amíg meg nem műtik......
Folyt köv. talán szerdán, ha már túl vunk a műtéten és hazajöhettünk...

Hírek

Megint jó sok idő telt el, mióta utoljára írtam, de hát ez van. Telnek a napok, mintha gyorsvonattal száguldanánk és persze esemény is történt rengeteg. Ám ezek közül is a következő az ami miatt megint írni akartam. Szóval 03. 23-án Gergővel bementünk a Madarász utcai kórház sebészetének ügyeletére, mert szegénykém baromira fogdosta a kukiját. Kiderült, hogy szerencsére nincs begyulladva még, (nagyon az elején csíptük el) annyi a teendő, h 3 szor kamillába ültetem a gyereket. Hát ez már másnapra elmulasztotta a bajt. Viszont a doki alaposan megvizsgálta Gergőt és megállapította, h a bal heréje bizony nem akar lenn maradni (hát igen ezt már korábban mi is észrevettük a dokinőnkkel) és ha jövünk vissza kontrollra akkor majd megbeszéljük mi legyen . Nos április 1 én mentünk vissza (tömegnyomor volt) Gergő már mikor meg látta a dokit üvöltött, megint megvizsgálta, felhúzta a kukiját bekenegette, (nekem is ezt kell most tennem) és el küldött minket ultrahangra, mert egyáltalán nem találta a bal herét. Na ultrahangon megint üvölt a gyerek, utána megint vissza a sebészetre. Sebész doki hívja a főorvost, hogy most akkor műtét ugye?És mivel két éves a gyerek így igen műtét. Szóval most ott tartunk, hogy ma voltunk vittünk pisit, meg vettek vért (megint, na nem részletezném) és hétfőn megyünk (ápr. 11-e) aneszteziológushoz, és 12-én meg ha minden rendbe lesz műtik Gergőt. Ja igen, mivel a jobb sem akar mindig lenn maradni, ezért lehet h fél év múlva azt is meg kell műteni...
És ami meg rólam hír. El kezdtem munkát keresni, legalább is feltöltöttem az Önéletrajzomat az álláskereső portálokra, és szemezgetek...Remélem nem úgy járok, mint a Debreceni anyuka, aki már 1 éve munkát keres....