Kezd elegem lenni az állandó szürkeségből, na jóó néha süt a nap is, és itt a lakásba még melegebb lesz tőle... De ez ugye nem ugyan az...
Greese-t hallgatunk magyarul. és eszembe jut "számtalan szebbnél szebb gondolat" illetve emlék... És ilyenkor még inkább hiányzik a tánc...Imádom a kisfiam, és önként mondtam le dolgokról, de néha hiányzik egy kis szabadság....Amikor én is azt csinálhatok, amit akarok... Aztán ilyenkor belegondolok, hogy mit csinálna az én egyetlenem, ha mondjuk cici kellene neki, és én nem lennék ott, mert épp szabadságvágyam van. és rájövök, hogy lesz alkalmam majd még Gergő nélkül lenni, mikor már nem lesz ilyen mértékben szüksége rám...
Szóval addig nosztalgiázom, és várom, hogy vége legyen a télnek.... :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése