Szüret, és miegymás

Szombaton ismét úsztunk. A különbség csak annyi volt, hogy mivel rongyoltunk le Adonyba a szőlőhegyre, ezért a 9-es másik csoportba mentünk....
Gergő szokás szerint élvezte, csak 1 furaság van.. Ugye itthon is szoktatjuk a merülésre azzal, hogy pacskoljuk a vizet, vezényszó: MERÜLÜNK, és lelocsoljuk (megmossuk) az arcát. Nos ez az én hangommal már egész jól működik, viszont Krisztiánéra nem. Gergő nem csukta sem szemét sem száját... Szóval az itthoni betartandó feladat: Apa mondja az esti fürdésnél a vezényszót!
Szóval SZÜRET. A calád :) körberajongta természetesen Gergőt. a nagyGergő (Bíró Gergő Zoltán) megjegyezte, hogy Igen ez a név a legszebb :))). Aztán ebédnél mindenki egyhangúan nekiállt sajnálkozni (már a nőicsaládtagok), hogy Én mennyire vékony vagyok, ugye azér vgayok 50 kg, és az arcom is be van esve...aztán a végén rájöttek, hogy hát tuléajdonképpen én mindig ilyen voltam.... Tudom ez másnak nyavajgás, de nem jóó ám azt se hallgatni, hogy de vékony vagy... :(
Gergő sem viselte túl jól magát- nem tudott aludni normlisan, és asszem jön a második foga is.
Na azért összességében jól éreztük magunkat, -még Gergő is szedett szőlőt (a földön ülve szőlő levelet :)-, mert itt voltak a családból sokan, ............csak  sokan hiányoztak is :)(
hoztunk fini szőlőt, anyuéktól kacsazsírt, meg paradicsomot, meg almát-Gergőnek-jah meg gizinénje pogácsáját :)